2013. május 21., kedd

Aishiteiru - 12. fejezet




Fájni fog a magány. Körül fog venni a fájdalom. Hisz nem lehet, hogy az álmom valóra váljon! Hogy megkapjam Őt... Hogy az enyém legyen... Képtelenség!

- Szóval? – kérdezi, miután nem jön válasz.
- És ha szeretlek, akkor mi van? – tárom szét karjaimat. Gaara győzedelmesen elvigyorodik. – Egy csettintésre ki tudok magamból törölni bármilyen érzelmet!
- Csak fájdalommá alakítod. Tudom, mert én is mindig ezt teszem. Akkor érzem, hogy élek, ha érzem a lelki fájdalmat – néz együttérzően a szemembe.
- Nem vagyok olyan, mint te. Nem tudsz az én lelki gondjaimról semmit, mert... – folytatnám tovább felháborodottan, de belém fojtja a szót. Hogy mivel?

Ajkai lágyan játszanak az enyémmel, mire én teljesen megfeletkezem magamról és a külvilágról. Nyaka köré fonom karjaim, így még közelebb húzva magamhoz, hogy jobban érezhessem édes csókját. Érzem karjait a derekam körül, elégedetten simulok hozzá. Nyelve utat tör, lassan csúszik be a számba, mire egy aprót belesóhajtok a csókba. Ízlelőszerve végigsimít az enyémen, majd lassú táncba hívja. A hajába túrok, mire vadabbul kezd csókolni. A falhoz présel, teste szinte egybeolvad az enyémmel. Érzem szapora szívdobbanásait, ebből sejtem, hogy nagy valószínűséggel ő is érzi az enyémet.
Keze végigfut az oldalamon, majd a pólóm alá nyúlva cirógatja a bőröm. Ismét belesóhajtok a csókunkba, és azt hiszem, ez az, ami "felébreszt" engem, ugyanis abban a minutumban simítom kezem a mellkasára, hogy eltoljam magamtól.

Széles, gonosz vigyorával találom szembe magam, mikor kinyitom a szemem. Kicsit csalódottságot érzek a szívem mélyén. Azt hittem, neki is jelentett valamit ez a csók. Nem így van.

Kissé megremegek, szívembe éles fájdalom hasít, ám arcomon meg sem látszik.
- Semmi hatás, mi? – néz a szemembe. Érzéseimet elzárom, keményen nézek a szemébe.
- Tőled? Még mindig röhögnöm kell ezen. Annyira nagynak képzeled magad, de csak az apád miatt tehetsz meg sokmindent. Nélküle egy senki vagy! – vágom hozzá. Tudom, kicsit durva ez, de hát... A legjobb védekezés a támadás, nem?

Szemei semmi érzelmet nem mutatnak, ahogy arca sem. Azonban én tudom, hogy fáj neki. Tudom, mert ugyanazt teszi, mint én szoktam ilyen helyzetekben. Tudom, mert alig láthatóan begörnyedt. Talán igaza van. Ugyanolyanok vagyunk.

2013. május 20., hétfő

Aishiteiru - 11. fejezet




- Te miről beszélsz? – vonja össze szemöldökét. Látszik rajta, hogy nem ért abból semmit, amit mondok. – Nem volt semilyen verseny.
- Elérted a célodat. Mindenben nyertél! – folytatom a közömbösségtől túlcsordultan.
- Még mindig nem értelek – néz a szemembe. Szemeiben nem látok mást, csak értetlenséget és egy cseppnyi csillogást. De mitől csillog? Talán élvezi, hogy tönkretehet.
- Elérted, hogy beléd szeressek, aztán pedig az orrom előtt enyelegsz Sakurával... Miért akarsz tönkretenni? Mit ártottam neked? Épp elég gond az nekem, hogy Sakura mindenkivel megutáltatott, nem kell még a te hülyeséged is!
- Te belém szerettél? – döbben le Gaara, mire zavartan elfordítom a fejem. Basszus!
- Nem tudom, ezt honnan veszed. Én egy szóval sem mondtam ezt! – motyogom. Hát Mea, ez nem volt túl meggyőző. Sosem fogja elhinni...
- Nem vagyok hülye, Mea! – lép közelebb, mire hátrálok. Megtorpan.
- Én nem szeretlek téged! – háborodom fel, mire felvonja a szemöldökét.
- Akkor ne beszélj hülyeségeket! – villant egy szexi mosolyt, amitől kissé megremeg a lábam, de a közömbös maszkot magamon tartom. Most komolyan bevette, hogy tényleg nem mondtam? – Szóval nem szeretsz... – lépked felém. Nem mozdulok.
- Nem. Sőt, utállak! – vágom hozzá. Ekkor ér elém, megáll.
- Akkor nyilván semmi hatással nem lenne rád, ha megcsókolnálak – néz a szemembe.
- Te? Hatással rám? Ugyan – nevetek fel. – Maximum hányingert kapok.
- Kiderül – hajol közelebb, mire egy pillanatra ledermedek. Most mit tegyek? Hagyjam, hogy megcsókoljon?

Ajkai súrolják az enyémet. Érzem a puhaságot, ahogy egyre jobban a számnak nyomódik. Érzem, hogy ajkai széles vigyorra húzódnak, majd eltávolodik tőlem. A szemébe nézek.
- Semmi hatás, mi? – vigyorog rám. Azt hiszem, most látom először vigyorogni.
- Szerinted van? – vonom fel a szemöldököm. – Pont tőled?
- Nem vagyok vak! – lép közelebb. Ismét nem hátrálok. – És ha ténylegesen megcsókolnálak?

2013. május 19., vasárnap

Aishiteiru - 10. fejezet



A fájdalom – ami a szívembe mar, mikor a smároló Gaara-Sakura párost nézem – hirtelen mintha szét akarna feszíteni. De miért fáj? Miért érzem ezt? Hisz semmi közömGaarahoz. Az érzések, amit iránta érzek, mégis ezek szerint erősebbek, mint amiről én tudtam. Érzem, hogy kezdek belül darabokraesni, ilyenkor pedig legjobb megoldás a menekülés. Inkább, minthogy lássák akár egyszer is, hogy már ettől is kezdik megtörni a közömbös maszkom. Megfordulok, és elindulok beaz épületbe.
Az ajtóból visszanézek a párosra, ismét erősen belém nyilal a fájdalom, már fizikailag is. Sakura épp ekkor válik el a Sátántól. Látom, hogy Gaara szája mozog, mond valamit, majd Sakura – Gaara nyakát ölelő – karjai maga mellé hullanak.Egy elégedett vigyort villant a pink, ő is mond valamit, amitől Gaara arckifejezésén átsuhan valami. Azt hiszem... kétségbeesés. A továbbiakat nem látom, mert kirántom azajtót, majd berohanok rajta. Azért arra kíváncsi lennék, Sakura mit mondhatott Gaanak, hogy a Jégkirályból egy érzelmet ki tudott csikarni...
A tanórák... szokás szerint megint unalmasak. Gaara pillantását szinte mindig magamon érzem, ami kezd kicsit idegesíteni. Mit kicsit? Nagyon is! Ha így folytatja, beszólok neki, és nem fog érdekelni, hogy bent van a tanár is. Elegem van!
Megszólal a csengő, mire én azonnal felpattanok. A tanár azonnal rám néz, de nem izgat a dolog, hivatalosan már szünet van, így a táskámat a hátamra vágva elindulok ki. Az ajtóban megállok, majd vissza sem fordulva annyit motyogok:
- Mit kell bámulni? – Ezzel le is lépek a helyszínről, az udvar felé veszem az irányt.
Hallom a lépéseket magam mögül, s mikor megbizonyosodom arról, hogy engem követ, megállok. Nem fordulok felé,úgy tűnik ez már szokásommá vált. Pont, mint Gaara.
- Mit akarsz? – kérdezem jegesen.
- Beszélgetni – jön a válasz, mire cisszegek egyet, és ismét elindulok. – Tenshi, kérlek!
- Tudod, abszolút nem érdekel, mit akarsz! – fordulok felé. – Nem hiszem, hogy sok közöm lenne bármihez is, ami veled kapcsolatos. És őszintén nemis akarom, hogy egy ilyen ember, mint te, hozzám szóljon! Nyertél, most már békén hagyhatsz!

2013. május 18., szombat

Aishiteiru - 9. fejezet



A lány szemébe nézek, látoma hezitálást. Kétségbe van esve, ez abból is látszik, hogyidegességében a körmeit piszkálja.
- Azt hittem vagyunk olyan jó barátnők, hogy ne legyenek titkaink egymás előtt... – suttogom. Hajamat hátra túrom, hisz nem csak asuliban történtek miatt vagyok ideges, de félek, hogy elveszítem a legeslegjobb barátnőmet is.
- A nővérem vagy – szólal meg vékony hangon. Szemei bekönnyesednek, ami egy újabb jel arra, hogy tényleg nagy a baj, hisz alapjában véve Set nagyon ritkán mutat akár egy könnycseppet is.
- Akkor? – lépek hozzá, átölelem.
- Csak nem akarlak bajba keverni... – hajtja fejét a vállamra.
- Ennél rosszabb helyzetbe már úgysem kerülök. De ami a suliban történik... – távolodom el tőle, a szemébenézek.
- Sakura régen kavart Gaaraval – szakít félbe, gyorsan hadarja el a mondatot. Csak pislogni tudok rá. – Mindenkit avval fenyeget, hogy csak egy szavába kerül, és Gaara bárkinek pokollá teszi az életét...
- Gaara... és Sakura... – motyogom. Érzem, hogy teljesen elsápadok.
- Tudom, hogy beleszerettél Gaaraba, de...
- Nem szerettem bele! – csattanok fel. Setsuko felvonja a szemöldökét. – Jó,talán egy kicsit...
- Kicsit nagyon.
- Nem igaz! – háborodok fel.
- Mindegy. Szóval a lényeg, hogy Sakura Gaaraval zsarol mindenkit.
- Beszéltem Gaaraval... És azt mondta, ne nyomozzak, mertbajom eshet...
- Egyértelmű, hogy őt is sakkban tartja valamivel. – üla konyhapultra a vörös hajú lány.
- Nem mondod? – gúnyolódom. – Bocs, ideges vagyok – támaszkodom az asztalnak.
- Tudom. Figyelj, ki kell derítened, mivel győzte meg a Sabakut.
- És te segíteni fogsz!
***
Megpillantom az udvaron a pink csajt, mellette Ino áll azegyik oldalon. Előtte pedig... Gaara. Sakura bájosan mosolyogva ecsetel valamit aSátánnak, míg ő csak fapofával hallgatja a sok rizsát.
Ino tekintete összeakad az enyémmel, majd azonnal szólSakurának. A Haruno lány is rám néz, majd egy gonosz vigyort villant. A következő pillanatban pedig Gaara nyakát átöleli, megcsókolja.