2013. április 10., szerda

Aishiteiru - 8. fejezet




Néhány méternyi távolságra követem a Sátánt. Még mindig túl nagy a tömeg körülöttünk, pedig nyugodtabb hely kéne ahhoz, hogy normálisan tudjunk erről az egészről beszélni.

Befordul egy kis utcába, mire utána megyek. Minden elcsendesedik, itt már alig van valaki. Itt az idő! Mennék gyorsabban, hogy beérjem, azonban hirtelen megáll, de nem fordul hátra, úgy kezd beszélni.
- Miért követsz? Mit akarsz? – jeges hangja átszeli a csendes levegőt.
- Beszélni szeretnék veled! – mondom határozottan, mire felém fordul?
- Miről? – néz a szemembe. Íriszei szokásosan jegességet sugároznak.
- Te tudod, mi folyik a suliban?
- Hogy érted? – néz értetlenül. Közelebb lépkedek hozzá, hogy ne kelledjen kiabálnom.
- Sakura valamivel zsarol mindenkit. Azért nem mernek hozzám szólni... – válaszolok.
- Miért tudnék bármiről?
- Az apád az igazgatóhelyettes... Talán... Sakura valamihez hozzá tud férni? Adatokhoz, valamihez...
- Nem – fordul ismét háttal nekem. – Add fel! Hagyd békén ezt az ügyet!
- Te tudsz valamit! – lépek elé. – Téged is sakkban tart? – nézek a szemébe, mire kissé már dühösen mered rám.
- Engem nem tud semmivel sem zsarolni! Viszont neked bajod lehet, szóval az érdekedben állj le! – kerül ki, majd elindul.
- Valami oka mégis van annak, hogy nem akarsz segíteni! – kiáltok utána.
- Semmi közöd hozzá!

A nap további részében csak ezen a beszélgetésen gondolkodom. Valami csak van, ami miatt a vörös fiú nem akar segíteni nekem. Sakura mellett áll talán? Őt is a szolgálatába tudta állítani?

Az utcákat gyorsan szelem át, percek alatt elérek Setsuko házához. Becsengetek, majd várok egy kicsit. Barátnőm ki is tárja az ajtót, majd mikor meglát, kissé meglepve, talán ijedten néz rám.
- Mea, mit keresel itt? – dadog elvékonyodott hangon.
- Talán zavarlak?
- Nem, csak... – beránt az ajtón, gyorsan becsukja azt. – Nem kéne, hogy meglássanak itt!
- Te is Sakurával vagy? – döbbenek le.
- Nem, csak... – kerüli a pillantásom. Itt nem stimmel valami.
- Mi történt?
- Sakura és Ino eljöttek hozzám... – kezdi.
- Megfenyegettek?
- Igen.
- Mivel? – kérdezem sürgetően. Setsuko nagyot sóhajt.

2013. április 8., hétfő

Aishiteiru - 7. fejezet




- Te tényleg Gaaraval jársz? -fut hozzám Hinata. Jéé, szóba mer velem állni?
- Közöd? - kérdezek vissza flegmán.
- Most miért beszélsz így velem? - szeppen meg, mire erőltetetten felnevetek.
- Mert egy kétszínű, szánalmas liba vagy! - válaszolok. - Nincs itt a Haruno, és most szóba merszvelem állni? Fogadjunk, ha most megjelenne itt valahol, azonnal elfordulnál tőlem.
- Én... - kezdi, de nem tudja befejezni, mert az említett, pink hajú lány valóban megjelenik.
- Hinata! - szól a Hyuuga lányra.
- Sakura... - indul felé.
- Mondtam, hogy nem beszélhetsz vele! - néz rám lenézően, majd Nata szemébe.
- Csak azt mondtam neki, hogy jobb lenne, ha elmenneinnen - cincogja a Hyuuga.
- Akkor jó. De inkább semmit se mondj neki - néz szigorúan Sakura.
- I-igenis! - tiszteleg Hina.
Itt valami nem stimmel. Hinata úgy viselkedik, minthaSakura valami felettese lenne... Vagy zsarolná valamivel... De mivel? És lehet, hogy a többieket is zsarolja?
Egész nap és éjjel a suli jár az eszemben. Pontosabban az, hogy mi folyhat ott. Sakura valamivel sakkban tartja Hinatát. De mivel? Bár tudhatnám! És a többiek? Sasuke, Naruto, Keyiko... Mindegyiküket zsarolná? Ennyi mindent tudhat a diákokról? És miért nem jelentik az igazgatónak? Akkor Sakura megkapná a büntetését, és nem lenne senkinek sem baja abból, hogy hozzám szólnak.
A nap további részében ez jár a fejemben, míg végül az utolsó óráról is ki nem csengetnek. Az tudatomba férkőzött egy ötlet, amit sehogy sem tudok elfelejteni.Ha Gaaratól segítséget kérnék... Hisz az apja az igazgatóhelyettes, az ő révéntalán tud valamit arról, Sakura milyen adatokhoz fér hozzá, így talán sikerül rájönnöm, mivel is fenyeget mindenkit. Na de pont Gaara!? Biztos van más is, akisegíthet...
A vörös Sátán kimegy a teremből, én erre eszmélek fel. Nincs más ötletem, ez az egy esélyem, hogy megtudjam, mi folyik körülöttem.
Felpattanok, és a fiú után rohanok, de megtartom a távolságot. Majd ha egy nyugodtabb helyhez érünk, beszélek vele.

2013. április 2., kedd

Aishiteiru - 6. fejezet




Szívem gyorsan ver, szemem a Sátánéba mered. Ereimben szinte megfagy a vér. Meg fog csókolni! Ezután mégjobban fog fájni a közömbössége! Nem akarom!
Ajkai az enyémhez érnek. Alig ér hozzám, mégis érzem ajkai puhaságát és forró lehelletét. Fájni fog lelkileg, mégis akarom csókját. De nem szabad. Nem! Elfordítoma fejem.
- Mit csinálsz? - suttogom szinte alig hallhatóan. Néhány pillanat kínos csendben telik el, majd Gaara eltávolodik tőlem, de csak a fejével, kezei és teste még mindig a falba nyom. Érzem égető pillantását, ahogy iskolatársaim kíváncsi tekintetét is.
Lehunyom a szemem, hátha sikerül felébrednem, hogy kiderüljön, ez nem a valóság,csak egy illúzió. Ő biztos nem érez semmit irántam. Ez nem lehet igaz! Nem valóság!Ébresztő, Mea!
Testem szabaddá válik, majd nemsokára kezeim is. Kinyitom a szemem, látom a vörös fiú távolodó alakját, majd ahogy eltűnik a szemem elől az egyik sarkon,mintha felébrednék a kábulatból. Körülnézek, mindenki engem néz.
- Nincs dolgotok, basszátok meg? - szólok be nekik. Elindulok ki az udvarra, Set utánam rohan.
- Mi volt ez? - akad ki.
- Ugyan mi? - teszem a hülyét.
- Mea! - ugrik elém. - Majdnem smároltál Sabaku no Gaaraval!
- Biztos csak rosszul láttad! - mondom, bár ezt inkább magammal akarom elhitetni.
- Persze, és az egész suli is, igaz?
Erre már nem válaszolok, csak futni kezdek, és nem is törödve avval, hogy még suliidő van, hazarohanok.



A szobám sötét mélységébe menekülök, az ágyam sarkába kuporodom. Könnyeim lassan folynak végig arcomon. Lassan számhoz érek, ahol még szinte érzem a Sátán ajkait. Lehunyom a szemem, kezeimmagam mellé hullanak. Fejemet a falnak támasztom, és csak hagyom, hogy az érzések átjárjanak.

2013. április 1., hétfő

Aishiteiru - 5. fejezet



Furcsa, hogy az embereknek nincs semmi más témájuk, mint a más személyek közti vita, balhé, és a mások nyomora.
Napokig Sakura, Ino és én voltunk a téma. Sakurát mindenki sajnálja, hogy a gonosz új lány elbánt vele. Ino gyártja a cifrábbnál cifrább sztorikat, amikben őkaz áldozatok, én pedig magaa Halál Angyala. És én... csak a lenéző pillantásokat kapom. Hiszen hogy néz márki, hogy az új lány, aki csak egy hónapja jött, máris balhézik? Még ha nem is magam miatt tettem, hanem azért, mert Setsukora mondták, hogy Akatsuki-rabszolga... Rám is, igaz, csakhogy az abszolút nem fájt. Felőlem engem elmondhatnak mindennek, de a fogadott hugomat békén lehet hagyni.
Barátságok... A legtöbb megszakad. Csak nagyon ritkán van úgy, hogy erősödik vagy olyannak marad meg, mint amilyen volt.
Naruto és Sasuke elfordultaktőlem, bár nem önszántukból. Hinata és Keyiko miatt, akik ugyanúgy,mint a suli nagy része, Sakurát kezdték sajnálni. A két fiú pedig ha akár egy szót is mert hozzám szólni, párjaik nagy balhét csaptak. Érthető, hogy sem az Uzumaki, sem az Uchiha nem tenné kockára a kapcsolatukat egy olyan barát társasága miatt, akit csak nemrég óta ismernek.
Setsuko az, aki végig mellettem áll, míg az Akatsukiban folytonos viták vannak miattam. Hidan Setsuko miatt mellettem áll, Konan inkább Sakurával van,így Pein is, aki nemrég jött össze a kék hajú lánnyal. Itachi inkább pártatlan marad, hisz barátok vagyunk - vagy voltunk, még én magam sem tudom -, viszontaz öccsével sem akar összeveszni. A többiek meg valamikor velem vannak, valamikor ellenem.
Egyedül. Magány. A mostani óraközi szünetem így telik. Setsukot behívták az igazgatóiba már szünet elején, és még nem tért vissza.
Egy padon ülve húzom fejembe a kapucnit, így próbálok rejtőzni az emberekelől. Azonban ez nem mindigsikerül.
- Tenshi! - hallok egy ismerőshangot, mire felkapom a fejem, majd abban a pillanatban hajtom ugyanúgyle, mint volt.
- Mit akarsz? - morranok rá. Leül mellém, érzem magamon a pillantását.
- A múltkori akciód egész... -keresi a megfelelő szót, de nem találja meg, amit a hallgatása jelez.
- Gáz volt? Béna? - motyogom. Hangom kissé gúnyos. - Nem érdekel a véleményed, Gaara.
- Nem ezt akartam mondani. Szuper volt - mondja ki végül a Sátán. Ráemelem a tekintetem.
- Te most bókoltál nekem? - kerekednek ki szemeim.
- Veheted annak is - von vállat. Felállok, és indulnék valamerre, bármerre, csak el tőle. Nem lesz jó vége, ha itt bókolgat nekem, már így is többet érzek iránta, mint szabadna.
Egy erős szorítást érzek a csuklómon, de nem adom jelét, hogy fájna. A következő pillanatban a falhoz vagyok nyomva, mint néhány napja a tanteremben.Néhányan minket néznek, majd egyre többen gyűlnek körénk, azonban a tábolságot megtartják.
- Veled beszélek, úgyhogy nem mész el, világos?
- Nem érdekel, felfogtad? - vágom a vörös hajú srác képébe.
Csuklóimat a fejem fölé szorítja a falhoz, teste nem hagyja szabadulni az enyémet. Ajkai közelebb vannak az enyémhez, mint kéne. Túl közel. Felém kezd hajolni. Épp ezt a pillanatot választja Setsuko a megjelenésre, aki mikor meglátja a jelenetet, megtorpan, és tágra nyílt szemekkel, döbbenten nézi apárosunkat.