2013. március 31., vasárnap

Aishiteriu - 4. fejezet





Ha az élettől megkapsz egy személyt, akiben feltétel nélkül bízhatsz, ne ereszd el soha. Én megkaptam. Nem. Sokkal többet kaptam. Egy nagyszerű húgot, aki mindig mellettem áll. Aki nem bánt, mint a többi ember, hanem inkább segít.
Setsukoval szinte elválaszthatatlanok lettünk, ami sokaknak feltűnt. Sakuraezután ellenségként kezelt, amit nem is bánok. Az Akatsuki nevű csapatba is bevettek, amit Pein, Konan, Hidan, Kakuzu, Zetsu, Tobi, Kisame, Itachi, Deidara és Sasori alkottak. Négy másik személy - Sasuke, Suigetsu, Karin és Juugo - pedig a Hebit, aminek a történetét is elmagyarázták.
Sasuke szeretett volna az Akatsukiba tartozni, ahova be is vették, csakhogy egy vita folytán - ami Sasuke és Itachi között zajlott - kilépett a csapatból. Ezután állt össze a másik három személlyel, és Hebinek kezdték hívni magukat.
Setsuval a folyosón sétálunk.Szemem sarkából látom Sakurát és Inot, amint minket néznek lenézően. Nem törődök velük, míg megnem üti fülemet egy mondat:
- Az Akatsuki-rabszolgák - nevetnek gúnyosan. Feléjük kapom a tekintetem.
- Mea... - szól Set, de rá sem figyelve indulok el a két lányfelé. - Mea!
- Mit tudtok ti bármit is? Annyi eszetek sincs, mint egytyúknak! - támadok nekik.
A folyosón épp ekkor fordulbe Gaara. Megtorpan, nézi a jelenetet.
- Te sem tudsz többet! - vág vissza Ino. Felvonom szemöldököm.
- Ez nagyon fájt! - ironizálok.
- És ez? - tép a hajamba Sakura, mire felszisszenek, majd egy jól irányzott rúgással a gyomorszája felé, a földre kényszerítem.
- Nem annyira, mint neked - kacsintok a rózsaszín lányra, aki csak összegörnyedve nyöszörög.
- Nagynak képzeled magad, mi, Tenshi? - szólal meg Ino szarkazmussal a hangjában. Ránézek, gyilkos tekintetem szinte folytogatja.
- Mea! - teszi vállamra a kezét Setsuko. Ekkor veszem észre, hogy a fél suli a jelenetet nézi, köztük az Akatsuki, a Hebi, és... Gaara.
A Sátán szemébe nézek, ahonnan semmit sem tudok kiolvasni.
- Mea... - szól ismét barátnőm, mire elnézek a Sabaku fiúról.
- Mit bámultok, basszátok meg! Húzás a dolgotokra! - morrgok, majd elindulok az Aka felé.

2013. március 30., szombat

Aishiteiru - 3. fejezet




Gondoltál valaha arra, hogy az álmok valóra válhatnak? Én nem hiszek ebben. Mégis, mikor eszembe jut a vörös hajú fiú, aki az én szememben maga a Sátán, rájövök, hogy megint előző éjjel ő szerepelt álmomban. Az arcát sosem látom. A hangját nem hallom, mégis tudom, hogy ő az.
Az élet... nos mit mondjak, nem egy tündérmese. Főleg akkor nem, ha abba a személybe szeretsz bele, akit leginkább el akarsz kerülni. De hiába próbálkozol, mert mindenütt ott van. Mindenütt látod magad körül. Mindenkiben őt látod.
Dühösen robogok be az osztályterembe, mögöttem a Sabaku no fiú. Szadistán néz utánam, biztosan élvezi, hogy felbaszta az agyam. Próbálom nyugtatni magam, nem akarom megadni neki azt az örömöt, hogy idegesen lásson.
- Tenshi! - hallom meg a Sátán hangját. Megfordulok.
- Mit akarsz, Sabaku? - morrgom.
- Vigyázz magadra! Nehogy baj érjen! - figyelmeztet. Osztálytársaim félve néznek Gaarara, majd rám, várva a reakcióm.
- Pont tőled fogok ám félni. - gúnyolódom. A következő pillanatban már a falhoz vagyok szorítva. Gaara jeges, gyilkos tekintete szinte szétmar, ahogy szemembe néz.
- Lehet, nem ártana. - néz a szemembe még szúrósabban.
- Mi folyik itt? - lép be Kakashi, de mi mintha meg sem hallanánk, még mindig egymás szemébe nézünk. - Tenshi, Sabaku, a helyetekre!
Gaara a tanárra néz, majd ismét a szemembe. Végül elenged, és leül a helyére.
Az óra végét a csengő jelzi, majd egy emberként áll fel mindenki, és igyekszik ki szünetre. Még bent állok egy kicsit, hagyom, hogy a tömeg oszoljon. Setsuko lép hozzám.
- Mi volt az a balhé? - érdeklődik.
- Egy elsőst fenyített meg, mert szegény csaj véletlenül neki ment. Csak közbeavatkoztam, mire felbaszta az idegeim.
- Gaaraval nem jó konfliktusba kerülni. Nagynak képzeli magát, mert az apja az igazgatóhelyettes.
- Ezt nem is tudtam... - gondolkodom el.
- Ja. Szóval őt nem valószínű, hogy kirúgják. - sóhajt bosszúsan a vörös csaj.
- Sziasztok, csajok! - karolja át a nyakam Naruto. - Te Mea, mi volt az a balhé?
- Kérdezd Setsukot, én nem mondom el még százszor! - indulok ki a folyósóra.
- Miért érzem azt, hogy benne és Sabakuban sok hasonlóság van? - néz utánam az Uzumaki.
- Hülyeség. - indul ki Setsu is.
Kezdem unni, hogy majdnem minden órán a Sátán mellett kell ülnöm. Hogy szabaduljak meg az iránta érzett... szerelemtől? Ha egyátalán ezt lehet szerelemnek hívni.
Az udvar egy eldugottabb részén ülök a földön, a suli épületének dőlök. Utálom, mikor előjön a gyengeségem, de méginkább, ha ezt mások is látják. Ezért bújok el a külvilágtól.
Léptek hangját hallom. Gyorsan letörlöm könnyeim, épp ezután ér mellém a Watanabe lány
- Minden rendben? - nyújt felém egy zsepit, amit egy halvány mosollyal el is fogadok.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
- Mindig idejösz, mikor baj van. Már egy hónapja. - Egy hónapja járok ebbe a suliba, pedig már sokkal hosszabb időnek tűnik.
- Honnan...? - nézek a szemébe.
- Mea, ha meglátnád, hogy kik próbálnak a barátaid lenni... ha észrevennéd, kik figyelnek oda rád, nem lennél magányos. - simít végig arcomon a lány.
- Miért számítanék neked. Fogalmad sincs, ki vagyok. - fordítom el a fejem.
- De. Figyelj, tudom, hogy szereted Gaarat. - kezdi, mire rá nézek. - Azonban ez nem viszonzott.
- Tisztában vagyok vele.
- Tudom, hogy érzékeny vagy. Tudom, hogy fáj neked ez az egész, csak nem mutatod ki. Én is ilyen vagyok. Próbálom a gyenge pillanataimat eltitkolni. De barátok kellenek. - mosolyog rám.
- Engem mindenki eltaszít magától.
- Van, aki nem. Csak meg kell találni azt a személyt, aki igaz barátod, és akinek elmered mondani minden titkod.
- Ki lenne mégis a barátom? Elfordulnak tőlem, mikor nem is ismernek.
- Tudom, Mea. Velem is ez történt. Még mindig. Próbálom megkeresni az igaz barátomat, aki olyan, mint én. Megtaláltam őt, de úgy tűnik, ő még nem engem. - sóhajt szomorúan.
Könnyeimet útra engedem, most nem zavar, hogy nem vagyok egyedül. Setsu átölel vígasztalóan.
- Rám számíthatsz mindenben! - suttogja.
- Köszönöm. - szipogom.

2013. március 5., kedd

Aishiteiru - 2. fejezet




A terembe belépve azonnal megpillantom a vörös sátánt. Összefont karokkal ül egyedül, és mily meglepő, ismét csak mellette van üres hely. Nagyot sóhajtok.
- Minden rendben? - kérdezi Hina.
- Persze. Minden a legnagyobb rendben. - mosolygok. Ezután mindenki elfoglalja a helyét, így én is leülök Gaara mellé, aki csak egy jeges pillantással díjazza tettemet.

A biológia óra Jiraya-senseijel hamar elment, bár a fickó igazán idegesítő tud lenni a folytonos perverzségével. Ennek ellenére jófej tanár.
Amikor viszont meghallom a csengőt, megkönnyebbülten sóhajtok fel, majd lassan összepakolom a cuccaim. Gaara gyorsan pattan fel, majd lazán kimegy a teremből.
- Téged sem bír, mi? - lép hozzám egy rózsaszín hajú lány.
- Nem igazán. - fintorodom el.
- Amúgy Haruno Sakura vagyok. - mosolyog bájosan.
- Mea Tenshi. Los Angelesből jöttem. - mondom egyhangúan. Cseppet sem tud meglágyítani a lány kedvessége.
- És hogyhogy ideköltöztél? - próbál beszélgetést kezdeményezni.
- A családom miatt. - válaszolok.
- Értem. Van testvéred?
- Nincs. - felelek az unalom legalsó határán állva. De látszólag a csaj nem veszi a lapot.

A nap hátralevő részében Sakura minden szünetben a nyakamon lógott, így nem is csoda, hogy megkönnyebbültem, mikor végre kiléptem a suli kapuján. Azpnban pechemre pont meglátom őt egy szőke csajjal dumálni, így egy bokor mögé bújok az udvaron.
- Ki elől bújkálsz? - szólal meg mögöttem egy férfihang. Majdnem felsikítok, de kontrolálom magam. Megfordulok. Sasuke, Hinata és még két fiú áll már velem szemben. Az egyik nagyon hasonlít Sasukére, talán testvérek lehetnek. A másiknak szürke haja és lila szeme van, vigyora pedig olyan széles és szadista, hogy az emberekben szinte félelmet kelthet.
- Sakura elől. Egész nap a véremet szívta, pedig ez még csak az első napom. - válaszolom kissé elfintorodva.
- A csaj sokakat kiakaszt. - szólal meg a Sasukéhez hasonló fiú. - Amúgy Itachi vagyok.
- Mea. - mutatkozom én is be.
- Én meg Hidan. - szólal meg a szürke is.
- Örültem. - villantok felé egy halvány mosolyt.

Sakura - ki tudja, mikor - eltűnt, így határozottan jövök elő a bokorból. Meglátom szemem sarkából Gaarat, ahogy tekintetével szinte megkínoz és megöl, de nem törődöm vele.
- Merre mentek? - kérdezem a többiektől semleges hangon.
- Még várunk három személyt, utána pedig a parkba. - válaszol mosolyogva Hinata. Abban a pillanatban sodorja el egy vörös tornádó Hidant, mikor a nyakába veti magát. A lány vigyorogva ad egy puszit a szürke arcára, majd felém fordul. Szeme barna színű, akárcsak az enyém.
- Szia. Setsuko vagyok.
- Mea. - mutatkozom be neki is. Ekkor ér mellénk a hiányzó két személy.
- Szegény Hidant már összeugrálod minden nap. - nevet a lila hajú lány.
- Én nem bánom! - vigyorog az említett, közben átöleli Setsuko derekát.
- Akkor nem szóltam. - mosolyog az ismeretlen lány. Ekkor vesz észre ő is, majd egy pillanattal később az idegen, szőke srác is. - Keyiko vagyok. - nyújt kezet.
- Én meg Uzumaki Naruto, az iskola királya! - kiabálja a szőke.
- Csak szeretnéd! - néz rá gonoszan Sasuke. Felnevetek.
- Mea vagyok. - válaszolok két legújabb ismerősömnek.
- Jösz te is a parkba? - kérdezi csillogó szemekkel Naruto. - A fél suli odajár.
- Persze. - mosolyodom el, majd együtt elindulunk a park felé.

2013. március 1., péntek

Aishiteiru - 1. fejezet



Új iskola, új élet. Na jó, az élet része nem igaz. Én maradok a régi, aztán vagy elfogadnak, vagy nem.
A Konoha High School érdekes egy iskola. Már amikor először belépek, szemet szúr a sok klikkesedő társaság, a néhány magányosan lévő személy, valamint a csókolózó párok. Na nem emiatt érdekes. Általában ha valahova belépek, vagy az a reagció, hogy "Úristen, ki ez a jegességet sugárzó idióta?" vagy csak szimplán észre sem vesznek. Talán mondanom sem kell, a második variációt jobban szeretem. Itt pedig az emberek csak egy pillantásra méltatnak, majd összesúgnak: "Ő lenne az új lány? Jófejnek tűnik..." Furcsák.
A folyósón bekanyarodva egy mellkasnak csapódom. Reflexből hátralépek, nem szeretem, ha valaki behatol a magánszférámba. Az a jeges pillantás, amit legelőször megpillantok, még az enyémen is túltesz.
- Figyelj jobban, ha még élni akarsz - morogja a vörös hajú fiú.
- Figyelj oda te! - vágok vissza. Engem nem hat meg a pillantása és a fenyegetőzése.
- Felvágták a nyelvedet, kislány. Mégis kinek képzeled magad? - Tagadni sem tudná, hogy a reagcióm felidegesítette.
- Milyen neveletlen vagyok, be sem mutatkoztam. Mea Tenshi, az új diák - nyújtok kezet hatalmas vigyorral, csak hogy mégjobban idegesítsem. Nem tehetek róla, imádom felbosszantani az embereket.
- Cöh... - lök arrébb, majd elmegy mellettem. Ezt elkönyvelhetem nyerésnek, nem?
- Ne is törődj vele! Ő a suli egyik legnagyobb félelemkeltője - hallom meg magam mögött a mondatokat. Megfordulok.
- Ugyan, ő igazán nem nagy ellenfél - nézek a lányra. Kék haj, fehéres szem... Pupillája pedig nincs. Mondom én, hogy fura emberek járnak ide!
- Hyuuga Hinata vagyok - mutatkozik be.
- Mea Tenshi - viszonzom.
- Érdekes név... Külföldi vagy?
- Los Angeles-i...
- Az szép hely lehet - mosolyog. Ekkor egy fiú befogja a szemét.
- Sasuke! - vigyorodik el a lány. A névhez arc is köthető, valamint haj, ami hiába aránylag rövid, mégis szanaszét áll, mint egy tüskés sündisznónak. Na jó, hátul inkább olyan, mint a kacsa segge.

A következő beszélgetésre nem is nagyon figyelek, inkább csak bámészkodom, majd mikor megszólal a csengő, Hinatáékkal elindulok a terem felé. Igen, közben kiderült, hogy mindketten osztálytársaim.
Mikor a terembe szinte azonnal utánunk belép az osztályfőnök is, mindenki elhallgat. Kakashi-sensei úgy tűnik tud fegyelmet tartani. Be kell mutatkoznom, és mondani magamról néhány szót. A második feladatot persze hamar lerendezem azzal, hogy Los Angelesből jöttem. Senki sem szól érte, hogy gyakorlatilag nem mondok semmit sem magamról, csak a sensei néz várakozóan, de mikor látja, hogy többet úgysem fogok mondani, folytatja a dumáját.
- Rendben, Mea, ülj le Sabaku no Gaara mellé - mutat az egyetlen üres helyre. Néhányan felszisszennek, de nem adok neki nagy jelentőséget. Abba az irányba nézek, amerre a tanár mutat, és egy pillanatig elvigyorodom. Komolyan, nem lehet ez igaz. A vörös Sátán, aki az imént a folyósón letámadott, most ott ül, rám sem néz, de magában füstölög. Hát ez jó móka lesz.
Leülök mellé, mire alig hallhatóan morran. Egy mosollyal díjazom, azonban ez nem hatja meg, szemei továbbra is ridegek.
Az óra gyorsan eltelik, amit nem is bánok. Rendben van, hogy jó mókának gondoltam az egészet, de egy idő után már elég feszélyező az a pillantás, amivel Gaara bámul, valamint a jegesség, ami belőle sugárzik. Egy valamiben biztos vagyok: soha többé nem akarok mellé ülni.
- Jösz? - hallom meg Hinata hangját.
- Persze - pakolom össze a cuccaim, majd elindulunk a következő óra terme felé.